Archívum
Magyar kőris: a falu fája

2013. november 9. Hosszú szervezkedés után sikerült kifogni az első igazán esős őszi délutánt – de legalább nem porzott a föld a gödörásásnál, aholis a falu apraja-nagyja összejött. A Betula-Kertépítő Kft. jóvoltából Sopronhorpácsról került ide egy jó négyméteres szép csemete, és az eső ellenére hamar megtalálta a helyét a szakszerűen előkészített gödörben. A magyar kőrist (Fraxinus angustifolia ssp. Pannonica) régen „szívós kőrisnek” nevezték és íjakat is készítettek belőle – így hát melyik fa lehetne alkalmasabb szimbóluma a faluközösség összetartozásának. Mindenesetre a fát szívósan elültettük – még tábla is mutatja – és forralt borral koccintottunk rá.

Jöhet a tél, jöhetnek a madarak

2013. november 1. Mégpedig az Egyesület – e műfajban első – külföldi szponzorainak jóvoltából. A Fő téren november elején olyan német precizitással legyártott bomba- és földregés- (valamint macska-) biztos dúcetető nőtt ki a földből, amilyen a nagykönyvben meg van írva. Köszönjük! Günther Degen és Christoph Weiss Kaiserslautern környékéről amúgy vadászni járnak hozzánk, de a reggeli és az esti lövöldözések közti időt most azzal töltötték, hogy megajándékozzanak bennünket egy madáretetővel, amihez nagyrészt még az anyagot is maguk vették. Szeretnek idejárni. Mi meg szeretjük, hogy idejárnak… Jöjjenek jövőre is, és otthon ne felejtsék a barkácskészletet.

Kollektív fanyűvés és padállítás

2013. szeptember 21. Közös csapatépítő tréningre – lényegében szabad levegőn végzett fizikai munkára – jött össze a csapat. Ki föntről lefelé, ki lentről fölfelé, simán a talajszinten vagy vidámpark-stílusban, utánfutón fogta meg a munka végét, csiszolópapír, ecset, farönk, motorfűrész, esetleg pálinkáspohár formájában. Az eredmény: sok fűrészpor, vidám hangulat, kellemes fáradtság és négy bombabiztosan a helyére növesztett rusztikus pad a készülő tanösvény mentén. Ismerjük el: szép teljesítmény olyanoktól, akik közül többen korábban azt hitték, ez is olyan, mint az I-pad, csak több benne a szálka.

A sok dolgos kéz közt különösen feltűnő volt, hogy Szalmáék bezzeg egy szalmaszálat nem tettek keresztbe, még hátat is fordítottak a Mezriczky-családnak. A demizson lehet az oka… Kérték ugyan korábban a fölvételüket az Egyesületbe, de erről így egyelőre szó se lehet.

Barátságosan fogadták a falubeliek Szalmáékat

2013. szeptember 10. Az őszi betakarítás idejére két új lakó érkezett a faluba, Szalma Bandi és felesége – élettársa? nem kértünk tőlük papírt –, Julcsi. Az Egyesület tagjai segítettek nekik a levackolásban a Fő téren. A kissé eklektikusan – mondhatni, hanyag eleganciával – öltözött pár több helyi háztartás jóvoltából jutott alig használt ruhadarabokhoz, de láthatóan jól érzik magukat a változatos cuccban. Egyelőre szokják a környezetet, ismerkednek a barátságos helybeliekkel, és erősen fontolgatják, hogy itt maradnak állandó lakónak, vagy legalábbis visszajönnek jövő ősszel.

Szívesen belépnének az Egyesületbe is. Ezt a szándékot, bár maga még csak tagjelölt, erősen támogatja Wohl Petike, aki már az első pillanatokban közös hullámhosszra került Szalmáékkal.

Faluszépítő munkán az Egyesület

35 fokos napsütés, forró hangulat, csillogó balták, csillapíthatatlan tettvágy – július 27-én ezek jellemezték a közös munkára fölvonuló csapatot. Meleg ide vagy oda, mindkét betervezett feladatnak sikerült a végére járni ezen a szombaton. Az egyik brigád a falut megkerülő tanösvény egy meredekebb szakaszát lépcsőzte be, a másik pedig az útjelző tábláknak oszlopul szolgáló akáctörzsek kérgezése és felületkezelése jutott. A napot szabadtéri munkavacsora koronázta: palócleves vaddisznóból. Élni tudni kell...

Fotók: Kluber Balázs

Tagtoborzással egybekötött „szabadtéri közgyűlést” tartott az Égervölgy Egyesület június 16-án, aminek eredményeként a taglétszám 23 főre nőtt, és három pártoló tagot is fölvett az Elnökség. A közgyűlés többek között elfogadta a 2013-as munkatervet, majd a tagság végigjárta az Üdülőfalu körül tervezett tanösvény első, megvalósult szakaszát, amely egy forrást is érint.